Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája

Móra Ferenc: Tûzoltó gyerekek imája

Édes jó Istenünk, éjszakád leszálott 
Szárnya alá fogta az egész világot. 
Alszik a napocska, alszik a szelecske, 
Az eresz alatt ficserélõ fecske.

Alszik a sarokban a nádparipa is, 
Lehunyta szemeit a bodor baba is. 
Alszik meseország, alszik falu város; 
Szerteszét az álom pillangója szálldos.

Falunak, városnak pihentetõ álmán 
Csak apukánk virraszt csendes õrszobáján. 
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja, 
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.

Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul, 
Hogyha tûz-muskátlit látni a toronybul! 
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni. 
A halál szérûjén áldott harcra kelni.

Édes jó Istenünk, világ virrasztója! 
A mi apukánknak légy oltalmazója! 
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad, 
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad, 
Hogy a tûz muskátlit ne nyisson.... 
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!