Erdély Ernő: A Tűzoltó

Csodálatos névtelen vezérek,
Akiről szól hódoló szavam,
Vitézségük egy-egy hősi ének,
Lobogójuk szent, mocsoktalan.
Ezeréves nagy történetünknek,
Legszebb lapján van a nevetek,
Hozsannával, magasztaló szóval
Tűzoltóság! én köszöntelek.

Láttalak a füstölgő ház ormán,
Nyaldosó láng küzdött ellened,
LÁTTALAK A ROHANÓ VÍZ ÁRJÁN
Segítségül a bősz elemmel szemben,
Ahol olcsó élet és halál,
Láttalak s örömrepesve néztem
A tűz benned ,,oltóra'' talál.

Amíg oltod a pusztító lángot
Érző szíved szent lángért hevül
Minden egyért és egy mindnyájunkért
A zászlóról a szívbe kerül.
E szent lángot nyújtod, szítod büszkén,
Hadd lobogjon mindnyájunk előtt
Negyven évi kemény munkád közben
E szent érzés benned nagyra nőtt.

Ez vezet a küzdelem útjára
Ez lelkesít künn a vészhelyen
Ezer bajjal bátran szembe szállva
Ettől retten meg a bősz elem.
Nincs előtted barát vagy ellenség
Segíted azt, aki rád szorul
S ha elestél, utánad jó új más.
Aki csak szép példán okul.

Ha szól a kürt, s tűzharang kongat,
Nincs előtted akadály, veszély:
Fel a szerre, ki a nagy utcára
S robogtok tűzhöz, mint a szél.
Fel a létrán a sugárcső kézbe,
OTT VAGYTOK
A MAGAS HÁZTETŐN
Szökken a víz, csökken a tűz fénye
S mindig győztük bátran, vakmerőn.

Nem láttad, mily veszély járt körütted
Nem nézted, a ház milyen magas,
Nem nézed, hogy ki az, kit segítesz,
Nem láttad, hogy bajba jutsz magad.
Érezted, hogy terád volt szükség,
Mit bántad, ha nagy is a veszély,
Előtted a hőt sugárzó lángok
Alattad a halált rejtő mély.

S megmentetted, hálát nem is várva
Emberbarátaid éltét, vagyonát
S mint aki dolgát jól végezte
Felszereltél és vonultál tovább.
Sokszor bénán távoztál el onnan,
De megvédted mások mindenét
S még nem kértél köszönetet, díjat;
Kötelesség volt ez, nem egyéb.

Tűzoltóság, nehéz küzdelmednek,
Gyöngye ékes minden láncszeme.
A te munkád a polgárerények
Legszebbje és legnemesebbje.
Nem kapsz érte aranyat, ezüstöt,
Küzdelmedért
nem kell jutalom.
Verejtékes munkásságod bére,
A boldogság ül az arcodon.

Tűzoltóság, szent, magasztos eszme
Te benned egy ige testet ölt,
Hivatásod a legszebb a földön,
Mire téged égi kéz jelölt.
Küzdj csak úgy, mint nagy múltban küzdtél
Ne csüggedj el, ne állj meg soha,
Büszkesége vagy te mindnyájunknak!
Tűzoltó az első katona.
(1910)